Átgondolt fegyelmezés

Ha azt mondom, hogy fegyelmezés, rögtön az ugrik be, hogy kiabálunk a gyerekkel, akár meg is verjük. Ez tévhit. Fegyelmezésre szükség van, mert gyerekeinknek meg kell tanulniuk mit szabad, és mit nem, hogy sikeresen beilleszkedhessenek egy közösségbe, és később a társadalomba. Hogyan fegyelmezzünk helyesen?

– Megfigyelhetjük, hogy amikor kritikát kapunk valakitől, akkor elsőként az erősségeinket hangsúlyozza, kiemeli a pozitív tulajdonságainkat, majd ezután jön a kritika. Ez egy elfogadott szabály. Nekünk is figyelnünk kell arra, hogy sokszor dicsérjük meg a gyerekeinket. Azt is vegyük észre, ha szót fogad, ha segít. Ne csak szidást kapjon folyton, ha valamit nem jól csinál. Az viszont fontos, hogy, ha elkövet valamit, akkor azonnal fegyelmezzük. Később már nem fogja megérteni, mi volt a baj.

– Legtöbbször azért fegyelmezünk, mert szeretnénk, ha a gyerekünk megtanulná, hogy mit szabad, és mit nem, sőt óvnánk őt a bajtól, balesetektől, így irányítjuk, ha éppen helytelen dologra készül. (pl. fék nélkül gurul a lejtőn egy nagyobb gödör mellett)

– Nekünk is alkalmazkodnunk kell az egyes helyzetekhez, ugyanis nem tilthatunk meg mindig mindent. Ezzel csak a gyerek szabadságát korlátozzuk, és többet ártunk, mint használunk. Apróságoknál, nem igazán jelentős dolgoknál inkább hanyagoljuk a fegyelmezést.

– Amikor komolyabb szidásra kerül sor, esetleg szükség van arra is, hogy rákiáltsunk a gyerekre, akkor csakis az adott cselekedett miatt tegyük ezt, és ezt hangsúlyozzuk is ki. Ne érezze azt, hogy őt nem szeretjük, ezért kiabálunk. Meg kell tanulnia, hogy amiatt emeltük fel a hangunkat, amit tett, mert azt helytelen, netán, egyenesen veszélyes is.

– Amikor fegyelmezzük a gyereket, álljunk meg vele egy percre, és magyarázzuk el neki, hogy mi a probléma azzal a dologgal, amit csinált. Higgyük el, hogy sokkal többet ér, ha szakítunk egy-egy percet ilyenkor, mert a gyerek megérti, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, mintha mindig csak üvöltöző szülők rohannának utána.

– Kössük le a gyerekünk figyelmét, azonban, ha dolgunk van (házimunka, főzés), adjunk neki kirakós játékokat, kézügyességet fejlesztő dolgokat. Vagy akár egy pakli sima kártyát, hogy válogassa ki egy-egy kupacba, a piros és a fekete színeket.

– Ne korlátozzunk túlzottan a gyereket. Minden pici érdeklődő, tanulni vágyik, és eközben követ el hibákat. Ne szidjuk meg, ha nem óriási, megengedhetetlen dologról van szó. Magyarázzuk el neki, hogy mi történt, és ez miért nem jó, és hagyjuk, hogy indulhasson újra a világ felfedezésére. Segítsük is őt ebben, hiszen nem azért tépi le a virágok levelét, mert azért is rosszat akar, csupán ismerkedik a dologgal.