A lézervágás művészete

Kétségkívül állíthatjuk, hogy a lézervágás technológiája már jó ideje uralja a művészek és a tervezők gondolkodását, munkásságát. A különféle anyagokon végzett gravírozás és maradandó vágás sok dizájnert, bútor-, ruha-, és ékszertervezőt megihletett már.

A lézerrel dolgozó művészek számára rengeteg anyag áll rendelkezésre, amelyekkel kísérletezhetnek. A műanyagtól kezdve, a különböző fémeken keresztül, egészen a fáig bármiből alkothatnak. És nem csak az anyaghasználatban van nagy választási lehetőségük, hanem a méretben is. Az apró, részletes kidolgozottságú ékszerektől (pl.: fülbevaló vagy medál) egészen a hatalmas, embernagyságú szobrokig bármit megálmodhatnak és létrehozhatnak. Ehhez, pedig szorosan kapcsolódik a lézervágás másik két előnye is, mégpedig, hogy különösebb anyagfelesleg és utólagos megmunkálás nélkül hozhatók létre a tárgyak. Hogyan lehetséges ez? Hogyan működik egy lézer? Eláruljuk!
A legújabb fiber lézervágó berendezés, az anyag fajtájától függetlenül végleges jelölést tud létrehozni, az anyag érintése nélkül, nagy sebességgel és hihetetlenül nagy pontossággal. Eme technológia lehetővé teszi, hogy a kábelen szállított fókuszált lézer sugár által megolvasztott anyag magasnyomású gázokkal távozzon, így biztosítva a minőséget és a hibátlan felületet.

Mint mindig, ebben a témában is akadnak olyan gáncsoskodók, akik szerint ez a fajta művészet nem is művészet, mivel az alkotó nem a puszta kezével hozza létre a műalkotásokat, csupán rajzol valamit, amit egy külsős céggel legyártat. Ennek következtében tehát az ember és az alapanyag nem találkozik. Nos, ezzel valaki egyetért, valaki nem. Tény azonban, hogy vannak olyan művészek, akik a csupasz fa- vagy fémlemez helyett különleges anyagokat is felhasználnak alkotásukhoz, például régi bakelitlemezt, bőr ruhadarabot, különböző háztartási eszközt, műszaki berendezést, stb. Ilyen esetekben pedig egészen biztosan nem érvényesül az előbb említett elmélet, hiszen egy kész tárgy újragondolása, újrahasznosítása igenis művészi látásmódot igényel.

Átgondolt fegyelmezés

Ha azt mondom, hogy fegyelmezés, rögtön az ugrik be, hogy kiabálunk a gyerekkel, akár meg is verjük. Ez tévhit. Fegyelmezésre szükség van, mert gyerekeinknek meg kell tanulniuk mit szabad, és mit nem, hogy sikeresen beilleszkedhessenek egy közösségbe, és később a társadalomba. Hogyan fegyelmezzünk helyesen?

– Megfigyelhetjük, hogy amikor kritikát kapunk valakitől, akkor elsőként az erősségeinket hangsúlyozza, kiemeli a pozitív tulajdonságainkat, majd ezután jön a kritika. Ez egy elfogadott szabály. Nekünk is figyelnünk kell arra, hogy sokszor dicsérjük meg a gyerekeinket. Azt is vegyük észre, ha szót fogad, ha segít. Ne csak szidást kapjon folyton, ha valamit nem jól csinál. Az viszont fontos, hogy, ha elkövet valamit, akkor azonnal fegyelmezzük. Később már nem fogja megérteni, mi volt a baj.

– Legtöbbször azért fegyelmezünk, mert szeretnénk, ha a gyerekünk megtanulná, hogy mit szabad, és mit nem, sőt óvnánk őt a bajtól, balesetektől, így irányítjuk, ha éppen helytelen dologra készül. (pl. fék nélkül gurul a lejtőn egy nagyobb gödör mellett)

– Nekünk is alkalmazkodnunk kell az egyes helyzetekhez, ugyanis nem tilthatunk meg mindig mindent. Ezzel csak a gyerek szabadságát korlátozzuk, és többet ártunk, mint használunk. Apróságoknál, nem igazán jelentős dolgoknál inkább hanyagoljuk a fegyelmezést.

– Amikor komolyabb szidásra kerül sor, esetleg szükség van arra is, hogy rákiáltsunk a gyerekre, akkor csakis az adott cselekedett miatt tegyük ezt, és ezt hangsúlyozzuk is ki. Ne érezze azt, hogy őt nem szeretjük, ezért kiabálunk. Meg kell tanulnia, hogy amiatt emeltük fel a hangunkat, amit tett, mert azt helytelen, netán, egyenesen veszélyes is.

– Amikor fegyelmezzük a gyereket, álljunk meg vele egy percre, és magyarázzuk el neki, hogy mi a probléma azzal a dologgal, amit csinált. Higgyük el, hogy sokkal többet ér, ha szakítunk egy-egy percet ilyenkor, mert a gyerek megérti, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, mintha mindig csak üvöltöző szülők rohannának utána.

– Kössük le a gyerekünk figyelmét, azonban, ha dolgunk van (házimunka, főzés), adjunk neki kirakós játékokat, kézügyességet fejlesztő dolgokat. Vagy akár egy pakli sima kártyát, hogy válogassa ki egy-egy kupacba, a piros és a fekete színeket.

– Ne korlátozzunk túlzottan a gyereket. Minden pici érdeklődő, tanulni vágyik, és eközben követ el hibákat. Ne szidjuk meg, ha nem óriási, megengedhetetlen dologról van szó. Magyarázzuk el neki, hogy mi történt, és ez miért nem jó, és hagyjuk, hogy indulhasson újra a világ felfedezésére. Segítsük is őt ebben, hiszen nem azért tépi le a virágok levelét, mert azért is rosszat akar, csupán ismerkedik a dologgal.