A CO hegesztésről madártávlatból

A közismert nevén „CO hegesztés“ témakörében napvilágot látó szakcikkek többsége – azon túl, hogy a CO2-hegesztőgépet szén-dioxid védőgázas fogyóelektródos ívhegesztéshez használják, valamint a szén-dioxid gáz olcsósága miatt igen elterjedt körben – csupán azt fejtegeti, hogy a CFI- vagy MAG-eljárással mindenekelőtt ötvözetlen, illetve gyengén ötvözött szerkezeti acélokat hegesztenek össze. Arról is gyakran olvashatunk, hogy az eljárás alkalmazása során a szén-dioxid oxigénre és szén-monoxidra bomlik, amely kifejezetten nagy mértékű oxidációval jár. A probléma kiküszöbölésére a gyártás során összeállított elektródahuzalt a legkülönbözőbb dezoxidáló elemekkel – ilyen lehet a szilícium vagy éppen a mangán – ötvözik.

A CFI- vagy MAG-eljárás technológiájáról közérthetőbben

Mi a különbség a védőgázas és a fogyóelektródás ívhegesztés között? Nos, kezdjük az elején. A szakemberek szerint ívhegesztéskor a kialakuló elektromos ívben az áramhő teljesítménye olvasztja meg az összehegeszteni szándékozott alapanyagokat, munkadarabokat, illetve a hozaganyagot. A technológia lényege, hogy amennyiben a levegő oxigénjétől az ívet és az alap- illetve hozaganyagot, valamint az ömledéket védőgáz védi, akkor védőgázas ívhegesztésről beszél a szakma. Abban az esetben, ha az ív az alapanyag és egy leolvadó elektróda között alakul ki, az ívhegesztést fogyóelektródás védőgázas ívhegesztésnek nevezik. Érdemes még tudni, hogy amennyiben az alkalmazott védőgáz kémiai értelemben oxigént is tartalmaz – amely vegyi értelemben akár reakcióba is léphet a hegesztendő fém munkadarabunkkal – akkor aktív védőgázról beszélünk. Semleges védőgázas hegesztést akkor említ a szakma, ha a védőgáz nem tartalmaz oxigént.

CO hegesztés – Tradíció és innováció a hegesztési eljárásban

Az egyes fémek hegesztéséhez napjainkban – de már évtizedekkel korábban is – a legkülönbözőbb védőgázokat, illetve a megfelelő összetételben forgalomba hozott gázkeverékeket használnak. A technológia alkalmazása során mindig is alapvető védőgáz volt a tiszta széndioxid (CO2), amely a hegesztési eljárás megnevezésében is említésre került és kerül mind a mai napig a szakirodalomban. Napjainkban már az eljárás során az alkalmazhatósága miatt közkedveltebb argonbázisú gázkeverékeket alkalmazzák, mert ezekkel az anyagokkal könnyebben biztosítható az optimális varratminőség. Nem árt tudnunk ugyanakkor, hogy a korrózióálló acélok hegesztéséhez mindössze 2% széndioxid, vagy oxigén tartalmú argonkeverék szükséges, hogy az aktív komponens stabilizálja az ívet. Figyeljünk arra is, hogy az alumínium csak tiszta argon védőgázzal hegeszthető. Rézbázisú anyagokat évtizedekkel korábban tiszta argonnal hegesztettek, ám hazánkban is megjelentek már egy ideje a nagyjából 1% aktív komponenst tartalmazó argonkeverékek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.