Átgondolt fegyelmezés

Ha azt mondom, hogy fegyelmezés, rögtön az ugrik be, hogy kiabálunk a gyerekkel, akár meg is verjük. Ez tévhit. Fegyelmezésre szükség van, mert gyerekeinknek meg kell tanulniuk mit szabad, és mit nem, hogy sikeresen beilleszkedhessenek egy közösségbe, és később a társadalomba. Hogyan fegyelmezzünk helyesen?

– Megfigyelhetjük, hogy amikor kritikát kapunk valakitől, akkor elsőként az erősségeinket hangsúlyozza, kiemeli a pozitív tulajdonságainkat, majd ezután jön a kritika. Ez egy elfogadott szabály. Nekünk is figyelnünk kell arra, hogy sokszor dicsérjük meg a gyerekeinket. Azt is vegyük észre, ha szót fogad, ha segít. Ne csak szidást kapjon folyton, ha valamit nem jól csinál. Az viszont fontos, hogy, ha elkövet valamit, akkor azonnal fegyelmezzük. Később már nem fogja megérteni, mi volt a baj.

– Legtöbbször azért fegyelmezünk, mert szeretnénk, ha a gyerekünk megtanulná, hogy mit szabad, és mit nem, sőt óvnánk őt a bajtól, balesetektől, így irányítjuk, ha éppen helytelen dologra készül. (pl. fék nélkül gurul a lejtőn egy nagyobb gödör mellett)

– Nekünk is alkalmazkodnunk kell az egyes helyzetekhez, ugyanis nem tilthatunk meg mindig mindent. Ezzel csak a gyerek szabadságát korlátozzuk, és többet ártunk, mint használunk. Apróságoknál, nem igazán jelentős dolgoknál inkább hanyagoljuk a fegyelmezést.

– Amikor komolyabb szidásra kerül sor, esetleg szükség van arra is, hogy rákiáltsunk a gyerekre, akkor csakis az adott cselekedett miatt tegyük ezt, és ezt hangsúlyozzuk is ki. Ne érezze azt, hogy őt nem szeretjük, ezért kiabálunk. Meg kell tanulnia, hogy amiatt emeltük fel a hangunkat, amit tett, mert azt helytelen, netán, egyenesen veszélyes is.

– Amikor fegyelmezzük a gyereket, álljunk meg vele egy percre, és magyarázzuk el neki, hogy mi a probléma azzal a dologgal, amit csinált. Higgyük el, hogy sokkal többet ér, ha szakítunk egy-egy percet ilyenkor, mert a gyerek megérti, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, mintha mindig csak üvöltöző szülők rohannának utána.

– Kössük le a gyerekünk figyelmét, azonban, ha dolgunk van (házimunka, főzés), adjunk neki kirakós játékokat, kézügyességet fejlesztő dolgokat. Vagy akár egy pakli sima kártyát, hogy válogassa ki egy-egy kupacba, a piros és a fekete színeket.

– Ne korlátozzunk túlzottan a gyereket. Minden pici érdeklődő, tanulni vágyik, és eközben követ el hibákat. Ne szidjuk meg, ha nem óriási, megengedhetetlen dologról van szó. Magyarázzuk el neki, hogy mi történt, és ez miért nem jó, és hagyjuk, hogy indulhasson újra a világ felfedezésére. Segítsük is őt ebben, hiszen nem azért tépi le a virágok levelét, mert azért is rosszat akar, csupán ismerkedik a dologgal.

A stressz növeli a cukorbetegség kialakulásának kockázatát

StresszTalán kevesen tudjuk, hogy idősebb korban vajon miért szenvedünk cukorbetegségben, amikor a családunk egyik tagját sem ostorozta ez a betegség. Érdemes átgondolni azt, hogy életünk során milyen mértékben ért bennünket stressz hatás és ezeket vajon hogyan kezeltük.

A stressz és a depresszió szoros összefüggésben van a szív és az érrendszeri megbetegedésekkel. Többféle stressz is létezik, de az utóbbi időben leginkább a mentális stressz hódit. Ebbe beleérthetjük a magánéleti és a munkahelyi problémákat. Sajnos a magánéleti problémák egyenes velejárói a munkahelyi problémáknak. Nagyon kevesen vagyunk képesek arra, hogy ne vigyük haza a munkahelyi problémákat, amely azután otthonunkban, családunk körében is stressz hatást okoz. Amikor stressz ér bennünket, akkor vércukorszintünk megemelkedik és a glükóz a sejtekbe is bejut, beépül. Amikor a stressz hormonok folyamatosan termelődnek, akkor alakul ki a cukorbetegség.

Érdemes ennek fényében átgondolni azt, hogy vajon megéri-e mindenen idegeskedni, hiszen mint láthatjuk, rámehet egészségünk is. Ha megtehetjük, néha végezzünk olyan szabadidős tevékenységeket, amelyek legalább egy kicsit feledtetik velünk, a stresszel teli hétköznapokat!

Ugye most már értitek, miért mondjuk, hogy old meg a problémákat, nem természetes folyamatos stresszben, idegeskedésben élni.

Veszélyben vannak a kókler sportolók

Fájdalmas bokaficammal, ízületi gyulladással, izomlázzal büntetheti magát az, aki túlontúl nagy hévvel veti magát a kondicionáló sportokba – figyelmeztet Sinkó Andrea. A volt olimpikon, és fitness iskola-vezető arra int: ha csak hidegvizes borogatással bírjuk ki a legközelebbi edzésig, abból semmi jó nem sül ki, legfeljebb az egésztől elmegy a kedvünk.

Legyen szó bármilyen testmozgásról, mindenképpen befolyásolja táplálkozásunkat is

Mindenki másképp égeti a zsírt
– Azok a táblázatok, amelyek “elárulják“, hogy az egyes mozgásfajták mennyi kalóriát égetnek el, nagyon általánosak – figyelmeztet Sinkó Andrea. – Én például egy órai futással körülbelül 800-at, ám ha egy nagy darab férfi kocog ugyanennyi ideig, az ő mutatója sokkal magasabb lesz, hiszen sokkal több energiát használ fel a mozgáshoz. Számít természetesen az életkor, a testfelépítés, az állóképesség, a táplálkozás, az egészségi állapot is. Biztonsággal tehát csak akkor állapítható meg a leégetett kalóriák mennyisége, ha mindenkinek személy szerint számolják ki azt.

A sport sokszor kísértetiesen emlékeztet a fogyókúrára. Az ember nagy lendülettel belekezd, aztán elég egyetlen törés, hogy véget vessen a lelkesedésnek.

– Mint oly sok mindenbe, hajlamosak vagyunk kampányszerűen belekezdeni a testmozgásba is, legyen szó futásról, úszásról, vagy éppen “vasgyúrásról“ – mondja Sinkó Andrea. – Ezért azonban sokszor komoly árat kell fizetni. A sérülést, rándulást, vagy “csupán“ izomlázat okozó hirtelen terhelés ugyanis nem csak a testünket kínozza meg, de sokszor lelkesedésünknek is véget vethet. A legfontosabb szempont tehát a fokozatosság.

Futásnál elsősorban arra kell odafigyelnünk, hogy füvön vagy gumipályán kocogjunk. A beton ugyanis nem nyeli el a futás közben fölszabaduló erőt, így az a lábízületeket terheli. Amennyiben télen nem kocogott, úgy tavasszal rövidebb távval kezdje, és fokozatosan emelje az etapot. Az idősebbeknek különösen oda kell figyelni mind a távra, mind a talajra, hiszen az ő csontjaik, ízületeik sérülékenyebbek.

Annak ellenére, hogy hatalmasat lehet vele esni, a kerékpár kiváló és szervezetünk szempontjából biztonságos sporteszköz. Tanácsos azonban észben tartani, hogy a drótszamárral vissza is kell jönni onnan, ahová elrepített. A bringa ugyanakkor idősebbeknek is kiváló, hiszen mérsékelten terheli a szervezetet és mindenki megtalálhatja a magának megfelelő tempót.

Az úszás a legegészségesebb sport. Heti két alkalom az uszodában csodákat művel a szervezettel, bár aki fogyni akar, ne a vízi tempózástól várjon átütő eredményt. Nincs azonban ennél jobb alakformáló “kúra“, amellett, hogy edzi a tüdőt, és erősíti az állóképességet. Dundibbaknak is hasznos, hiszen a víz felhajtó erejének köszönhetően az ízületeket nem terheli a test teljes tömege. A rossz testtartással végzett úszás azonban káros is lehet. Ha például valaki mellúszásnál a víz fölött tartja a fejét, az hosszú távon gerincferdüléshez vezethet.

Aki úgy dönt, hogy hetente meggyúr néhány száz kiló vasat – akár fogyni, akár erősödni szándékozik –, mindenképpen keressen föl egy személyi edzőt. Mindenkinek egyénre szabott edzéstervre van szüksége, csak így érheti el célját, és óvhatja meg az egészségét. Ha valaki az izmait akarja “hizlalni“, a szakedzők a nagyobb súlyokkal dolgoztatják majd, míg a fogyisoknak a kisebb vasak jutnak.

Legyen szó bármilyen testmozgásról, az mindenképpen befolyásolja táplálkozásunkat is. Épp ezért tanácsos, ha a nagy elhatározás előtt kikérjük egy orvos véleményét, aki segít meghatározni, hogy milyen típusú, és intenzitású az a terhelés, ami építi, egészségesebbé teszi, és nem rombolja a testünket, valamint azt, hogy mindezt milyen étrenddel kell “kiszolgálni“. Természetes ugyanis, hogy a terhelés miatt a szervezet több energiát, vitamint, rostot, fehérjét és szénhidrátot követel. Azt azonban, hogy kinek miből mennyire van szüksége, csak egyénenként lehet megállapítani.

Az egészségmegőrzés már gyermekkorban elkezdhető

A tudatos neveléshez hozzátartozik, hogy gyermekeinket neveljük a sport szeretetére, hiszen szülőként a mi legfőbb feladatunk az, hogy a helyes irányt kijelöljük gyermekünk számára még akkor is, ha ő ezt vegyes kétkedéssel, esetleg elutasítással reagálja le. Felnőtt korában már az ő döntése lesz, hogy melyik utat választja és abba nekünk már nem lesz beleszólásunk!

EgészségmegőrzésA gyerekeket a tudatos egészségre való neveléssel nagyon sok, akár a későbbiekben is kialakulható betegségtől kímélhetjük meg. A halálozási statisztikákon élmezőnyben járó szív- és érrendszeri megbetegedések, a különböző daganatos betegségek mind megelőzhetőek. A rendszeres testmozgással számtalan mozgásszervi betegség elkerülhető. A testedzésekkel az értelmi és a pszichológiai fejlődésére is pozitív hatással lehetünk.

Már csecsemőkorban érdemes a kicsiket a mozgásra ösztönözni mozgásfejlesztő játékok használatával. Figyeljünk oda a ruházatára is, hogy az ne gátolja őt a mozgásban és biztosítsunk számukra olyan környezetet mind a kertben mind a lakásban, amely lehetővé teszi számukra a veszélytelen mozgást! Érdemes a háziorvosokkal egyeztetni illetve egyéb forrásokból jó előre felkészülni, hogy a gyermekek mozgásfejlődésének mi a normális menete. Ne erőltessünk semmi olyat, ami az adott életkorban még nem elvárás!